Molnár József - Szilas Péter: Esti fények - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)
volt. 1884-ben, a Monarchia Magyarországában, a haladó szellemű Temesvárott üzembe helyezték az első közcélú áramfejlesztő telepet, és a világon az elsők között tértek át a város teljes területén a villamos közvilágításra. Néhány közvilágítási lámpát 1888-ban Mátészalkán is felszereltek, a főváros azonban továbbra is hátul kullogott. A Ganz és társa 1886-ban beszállt a versenybe. Kifejlesztette saját ívlámpáját, és miután Rómában, Turin- ban, Milánóban és még néhány európai nagyvárosban létesített erőtelepei már sikeresen működtek, ajánlatot tett néhány fontosabb fővárosi útvonal villamos világítására. Ajánlatuk szerint az ívlámpák üzemköltsége a gázlámpákéval közel azonos lett volna. Azonban a fővárost még kötötte a szerződés a Trieszti Általános Osztrák Légszesz Társasággal. így a villamos világítás bevezetéséhez a Ganz Rt.-nek a Társaságtól kellett engedélyt kérnie. Az osztrák társaság azonban nem adta beleegyezését, hivatkozva a „kitűnő” koncessziós szerződésre: „világítási célokra szolgáló cső és egyéb vezetékeknek a város területén való fektetésére” a koncesszió lejártáig csak a gáztársaságnak van joga. 1891-ben, amikor sor került a gáztársasággal kötött közvilágítási szerződés meghosszabbítására, a főváros kikötötte, hogy a fejlesztésekben a villamos világítást is fel kell használni. 1893-ban a Főváros tanácsa a Magyar Villamossági Részvénytársasággal és a Budapesti Általános Villamos- sági Részvénytársasággal - a közcélú áramszolgáltatás ellátására - kötött koncessziós szerződéseiben már szabaddá tette ugyan az elektromos közvilágítás útját, kezdetben mégsem éltek e lehetőséggel. Az elektromos közvilágítás ugyanis drága volt, a petróleumlámpák kicserélése a költségek miatt - az akkori megítélés szerint - feleslegesnek látszott. A városatyák továbbra is szorgalmazták az Andrássy út és más fontos utcák megvilágítását. 1908-ban azonban meglepő módon - a várhatóan tetemes költségek miatt - éppen a mérnöki hivatal kérdőjelezte meg bevezethetőségét, és nem támogatták a javaslatot. Történt ez annak ellenére, hogy az ajánlat szerint a légszeszvilá- gítás 21 016 normál gyertya fényével szemben a villamosvilágítás 114 600 normál gyertyafényt szolgáltatott volna, igaz, mintegy száz százalékkal drágábban. A főváros fejlődését azonban egyre inkább akadályoz20
