Molnár József - Szilas Péter: Esti fények - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)
A VILLAMOS KÖZVILÁGÍTÁS A fejlődés azonban nem állt meg. 1867-ben feltalálták a dinamót, s megjelentek az ívlámpák. 1876-ban Franciaországban az ívlámpa már az utcai közvilágítást szolgálta. A magyar elektrotechnikusok ugyancsak kivették részüket a villanyvilágítás fejlesztéséből. A Ganz gyár a Ganz utcát 1878-ban saját gyártású ívlámpákkal világította meg, ez volt az első hazai szabadtéri villanyvilágítás. Ugyanakkor a szegedi árvíz mentési, helyreállítási munkáinál is ívlámpás villamos világítást használtak. A következő évben a budapesti városligeti korcsolyapályát világították meg így. 1885-ben, a trónörökös pár látogatásakor 36 ívlámpával ideiglenes közvilágítást készítettek azon az útvonalon, ahol a fejedelmi vendégek elhaladtak. Sajnos azonban ezeket a lámpákat utána leszerelték. Ugyancsak 1885-ben három zseniális magyar mérnök: Zipernowsky Károly, Déri Miksa és Bláthy Ottó Titusz feltalálta a transzformátort. Az energia megvolt, most már a fényforrás minőségétől függött a villamos világítás karrierje. Ezen a téren a Párizsban 1881-ben bemutatott Edison-féle szénszálas izzó aratott figyelemre méltó sikert. Villamos fogyasztása - a „gyertyának” nevezett - fényegységenként 2,4-4,4 watt között mozgott. Az 1901-ben szabadalmaztatott ozmiumlámpa „gyertyaként” már csupán 1,5 wattot használt fel, így bármelyik korábbinál gazdaságosabb volt. A szénszálat később felváltotta a wolfram izzószál. A lámpák áramfogyasztása csökkent, fényerőssége és élettartama jelentősen nőtt. Bár a technikai lehetőségek megvoltak, a trieszti részvénytársasággal kötött szerződés következtében mégis tizennyolc esztendeig „sikerült” elodázni a főváros villamos közvilágításának bevezetését, annak ellenére, hogy azt mindenki kívánatosnak tartotta, és sem műszaki, sem gyakorlati érvet nem hoztak fel ellene. Az időhúzás módszere az volt, hogy mindig az olcsóbb megoldás keresésére tettek javaslatot, vagy lényegesen nagyobb feladathoz - például erőmű építéséhez - kötötték a megvalósítást. S amikor az éppen kiszabott feladatot megoldották (vagy esetleg kudarcot vallottak), megfeledkeztek az eredeti cél teljesítéséről. Jó példa pedig 18
