Molnár József - Szilas Péter: Esti fények - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

gázlámpa háromszor olyan erősen világítson, mint a korábbiak; a lámpákat két kategóriára osztották, csak éjfélig világító, úgynevezett féléjjelesekre és reggelig égőkre; ünnepségek alkalmával a gáztársaság luxusvilágítást köteles nyújtani, a Rókus Kórház világítását ingyenesen kell biztosítani. A koncesszió 25 éve alatt az árak nem emelhetők, azonban ha a világítás terén valami új dolgot találnak fel, amely alkalmas a gázvilágítás olcsóbbá tételére, a társaság tartozik az új találmányt sürgősen bevezetni, és a gáz árát mérsékelni.

Végül az 1856-ban elkészült gázgyárat külföldi vállalkozók építették fel, és a termelt gázt abban az évben karácsony éjszakáján a Kerepesi út, majd a Belváros utcáinak megvilágítására már használták is.

A városi tanácsnak azonban kikötései ellenére sem sikerült előnyös szerződést aláírnia a vállalkozókkal. A pesti polgárok a gáz világító erejét gyengének, az árát magasnak találták. Az a gázszerződés sem sikerült jobban, amelyet néhány évvel később elődjétől a Trieszti Általános Osztrák Légszesz Társaság vett át, mivel ez a várost és a magánfogyasztókat külföldi vállalkozónak szolgáltatta ki. A szerződést a város évtizedeken át köteles volt betartani, ami a „villanyvilágítás" alkalmazását is gátolta. 1879 áprilisában Budapest Törvényhatósági Bizottságának közgyűlése egy új egységes szerződést kötött, amely 1895 végéig adott jogot a gáztársaságnak, hogy egyéb szolgáltatási feladatai mellett a főváros tereit, utcáit légszesszel világítsa, kivéve azokat az utcákat, amelyeket a jövőben is olajjal kívántak megvilágíttatni. A kölcsönös kikötések között a város számára a leghátrányosabb az volt, hogy 1891 decemberéig a Főváros közterületeinek világítását másnak nem engedhette át, ajánljon az légszeszt vagy bármilyen más világítási módot.

16