Prohászka László: Lengyel emlékek - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

kor önálló nagyközség volt. Katonai internálótábora különleges intézmény volt, elsősorban azért, mert - elnevezésével ellentétben - lényegében nem őrizték. Mindössze egy magyar honvédtiszt és egy őrmester alkotta a tábor egész őrszemélyzetét. A száz-százhúsz főnyi lengyel tiszt - köztük két tábornok - az 1944. március 19-i német megszállásig gyakorlatilag szabadon mozoghatott.

A tábor felügyeletét ellátó magyar katonai hatóságok hallgatólagos beleegyezésével a pesthidegkúti táborban működött a lengyel Honi Hadsereg Főparancsnoksága magyarországi katonai kirendeltsége, a Bázis, amely Romek, Liszt, illetve Pestka fedőnév alatt 1940 második felétől a londoni lengyel vezérkar VI. osztályához tartozott. Az utasításokat 1943-ig Londonból, ezt követően a Honi Hadsereg Főparancsnokságától kapta. Korkozowicz amellett, hogy biztosította a rádiós és futár-összeköttetéseket, igyekezett harci feladatok végrehajtására alkalmas katonai egységeket szervezni. Célja az volt, hogy jól képzett, bárhol bevethető katonákat tartson készenlétben a Honi Hadsereg számára. Ezekre az időkre emlékeztet a márványtábla a templom előcsarnokában. (Érdemes megjegyezni, hogy a nevezetes pesthidegkúti Bázis egykori menekültjei 1992-ben kétnyelvű emléktáblát helyeztek el a gnieznói koronázó székesegyházban, és az esztergomi bazilikában, a második világháború alatt a lengyel katonák és polgári menekültek ezreinek segítséget nyújtó magyar nemzet tiszteletére.)

A Szentlélek-templom bal oldali kápolnájának triptichonjában IV. Béla leányait örökítették meg. Szent Margit központi alakja mellett az 1999-ben szentté avatott Boldog Kinga és Boldog Jolán alakja látható.

58