Juhász Gyula - Szántó András: Szállodák - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)
dát tervező Hajós Alfréd egyik legsikerültebb munkája. A kiérlelt Bauhaus-épület egyszerű tömegformálásával harmonikusan illeszkedik a környezetbe. Az erkélyekkel ritmikusan tördelt hosszanti homlokzatot a két végén félkörösen előrenyúló sa- rokrizalitok zárják le. Az épületben 34 egyszobás és nyolc kétszobás lakrészt alakítottak ki, beépített gardróbba], főzőfülkével és fürdőszobával. Elegáns, napjainkban is modernnek számító, tágas előcsarnoka és a lépcsőház kialakítása ma is példaértékű. Szintenként két társalgó volt. Étellifttel felszerelt tálalók tették lehetővé, hogy az épület alagsorában lévő éttermi üzem a lakókat a szobáikban is kiszolgálja. A bérházjellegnek megfelelően étkezésen kívüli szolgáltatásokat is nyújtottak a bérlőknek. A ház 1938-tól 1943-ig működött eredeti funkciójában, a háború végén zsidó gyermekek árvaháza lett, majd közel negyven évig pártszálló és politikai továbbképző intézmény volt. 1990-től üzemel szállodaként HOTEL CENTRAL néven. Üdülőszállók A harmincas évek végének gazdasági válsága, valamint a közelgő háború előszele nem kedvezett Budapest idegenforgalmának sem. A fővárosba látogató külföldiek száma csökkent. Ezzel egy időben viszont - az ország gazdasági, turisztikai programjának eredményeként - az addig jelentéktelen belföldi turizmus látványos növekedésnek indult. A középosztály külföldi utazásairól lemondani kényszerült, és a határokon belül keresett felüdülést, környezetváltozást. A hazai luxusszállók árai számukra megfizethetetlennek bizonyultak, így inkább az üdülőszállókat keresték. A Sváb-hegy, illetve a Széchenyi-hegy a fővárosiak közkedvelt kirándulóhelye volt már a század- forduló éveiben is, a klasszicista és romantikus villákkal egyre inkább beépülő hegyvidék alkalmasnak mutatkozott a felmerülő igényeket kielégítő üdülő-szálloda panziók építésére. 47
