Juhász Gyula - Szántó András: Szállodák - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

dát tervező Hajós Alfréd egyik legsikerültebb mun­kája. A kiérlelt Bauhaus-épület egyszerű tömeg­formálásával harmonikusan illeszkedik a környe­zetbe. Az erkélyekkel ritmikusan tördelt hosszanti homlokzatot a két végén félkörösen előrenyúló sa- rokrizalitok zárják le. Az épületben 34 egyszobás és nyolc kétszobás lakrészt alakítottak ki, beépített gardróbba], főzőfülkével és fürdőszobával. Elegáns, napjainkban is modernnek számító, tágas előcsar­noka és a lépcsőház kialakítása ma is példaér­tékű. Szintenként két társalgó volt. Étellifttel felsze­relt tálalók tették lehetővé, hogy az épület alagso­rában lévő éttermi üzem a lakókat a szobáikban is kiszolgálja. A bérházjellegnek megfelelően étkezé­sen kívüli szolgáltatásokat is nyújtottak a bérlőknek. A ház 1938-tól 1943-ig működött eredeti funk­ciójában, a háború végén zsidó gyermekek árva­háza lett, majd közel negyven évig pártszálló és politikai továbbképző intézmény volt. 1990-től üze­mel szállodaként HOTEL CENTRAL néven. Üdülőszállók A harmincas évek végének gazdasági válsága, va­lamint a közelgő háború előszele nem kedvezett Budapest idegenforgalmának sem. A fővárosba lá­togató külföldiek száma csökkent. Ezzel egy idő­ben viszont - az ország gazdasági, turisztikai pro­gramjának eredményeként - az addig jelentékte­len belföldi turizmus látványos növekedésnek in­dult. A középosztály külföldi utazásairól lemondani kényszerült, és a határokon belül keresett felüdü­lést, környezetváltozást. A hazai luxusszállók árai számukra megfizethetetlennek bizonyultak, így in­kább az üdülőszállókat keresték. A Sváb-hegy, illetve a Széchenyi-hegy a főváro­siak közkedvelt kirándulóhelye volt már a század- forduló éveiben is, a klasszicista és romantikus vil­lákkal egyre inkább beépülő hegyvidék alkalmas­nak mutatkozott a felmerülő igényeket kielégítő üdülő-szálloda panziók építésére. 47

Next

/
Thumbnails
Contents