Juhász Gyula - Szántó András: Szállodák - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

AZ ELSŐ BUDAI SZALLODA-BÉRHÁZ AZ 1910-ES ÉVEKBEN. Előtte ott áll még a Nepomuki Szent János-szobor

egyedülállók vették igénybe, de sok helyütt lakhattak családosok is. A panziók többféle szolgáltatást nyújtottak, akár teljes ellátást is, például napi háromszori étkezést a szobákban vagy az erre a célra kialakított nagyobb helyiségben. Az ebédlő szolgált a nap más időszakaiban olvasásra, társalgásra vagy zeneszobaként is. A belvárosi panziókban gyakran épült fürdőszobás lakrész, de a hideg folyóvizet már majdnem minden szobába bevezették, a tízes években már megszokott volt a telefon. A szobák és a társalgók kényelmes berendezése, a bútorok, a használati és dísztárgyak mind-mind egy színvonalas polgári lakás hangulatát árasztották. A hosszabb időre megszállók és a törzsvendégek részére gyakran fizetési kedvezményt ajánlottak, de előfordult olyan eset is, hogy a régebben ott lakó és időközben híressé vált vendégeknek nem kellett fizetniük. A tulajdonosnak jó reklám volt a Pesten karriert befutó színész, író vagy más művész jelenléte. A húszas évek közepén csak a belvárosi kerületekben harminchat panzió működött, köztük a híres, modern, Szobi utcai ATLANTA vagy az ANKER, a BELLEVÜE, a DARÁNYI, a DELI, a SPLENDID, az ELITE, az INTIM és a RENAISSANCE.

A panziók kihasználtságát ezekben az években a középrétegek egyre mobilabbá váló életmódja

44