Juhász Gyula - Szántó András: Szállodák - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)
A Carlton terasza várható volt - de a saját autógarázs már igazán újdonságnak számított, a szálló autóparkja pedig egyedülálló volt a városban. „A szálloda vezetősége az ország érdekesebb népviseletét nyújtó helyekre és a történelmi nevezetességű városokba minden anyagi érdek nélkül állít össze utazásokat” - írta a korabeli prospektus. A Bristol utódaként a második világháborút túlélt épületrészben 1946-ban nyitották meg a Duna- part akkor már egyetlen szállodáját. A Duna Szálló nevet 1948-ban kapta. Alapos felújítására 1953- ban került sor. 1957-ben már 99 szobával várta a vendégeket. A dunai oldalra néző szobákat barokk és kolóniái stílusú múbútorral rendezték be. A faragott faburkolatú, kandallós olvasószobák és éttermek mellett 1962-ben megnyílt egy eszpresszó is, „modern”, álmennyezeti világítással, hűtőpultokkal, apró asztalokkal és kényelmetlen székekkel. A félemeleti bárban 1953-56 között Solymosi Lulu zongorázott, ő a forradalom után külföldre ment, helyét az akkor már Európa-szerte ismert Szabó-Beamter-kettős foglalta el. Itt játszottak 1963-ig, Szabó József haláláig. A hatvanas évek közepén a tavasztól őszig nyitva tartó teraszon hétvégeken „ötórai tea” volt, táncos ismerkedési lehetőség a város ifjúsága számára, színvonalas szórakoztató zenével. 11
