Prohászka László: Duna-korzó - A mi Budapestünk (Budapest, 1998)

méltán hírnevet szerzett OetI Antal alkotása volt. A talapzat hátoldalára vésett Emelte a nemzet 1879 szöveg arra utalt, hogy az emlékmű közadakozásból készült. A szobor talapzatára 1913-ban a magyarországi tanítók kisméretű, fekete márványtáblát és bronzkoszorút helyeztek el a kultúrpolitikus tiszteletére. Az emléktáblán ma is olvashatók az aranyozott betűk:

Ezt az emléket / a magyar középiskolák tanárai / és ifjúsága szentelték / EÖTVÖS EMLÉKÉNEK / 1913. október 26-án, / születése 100 éves évfordulóján tartott / országos ünnepük alkalmával.

A tudatos, gondos várostervezés eredményeként került a korzó déli végpontjára 1882-ben Petőfi Sándor szobra. Elkészítésére eredetileg Izsó Miklóst kérték fel, ő azonban a nagyminta befejezése előtt, 1875-ben elhunyt. A szoborbizottság ekkor Huszár Adolfot bízta meg, azzal a kikötéssel, hogy Izsó már elkészített kismintáját kell alapul vennie. Huszár valóban elhunyt mestere nyomdokain haladt, bronzszobra azonban - Izsó romantikusan lendületes művéhez képest - mesterkélten ünnepélyesnek tűnik. A talapzatot ez esetben is Ybl Miklós tervezte az Eötvös-szobor alépítményével azonos anyagból, mauthauseni gránitból. Az előlapon csupán ennyi áll: Petőfi. A hátoldalra vésett felirat szövege: Nemzeti adakozásból 1882. (Az emlékmű anyagi alapjának oroszlánrészét a korszak világhírű hegedűművésze, Reményi Ede adományozta koncertjeinek bevételéből.)

Mindkét emlékmű körül teret alakítottak ki. A korzó kezdetét és végét jelző Eötvös, illetve Petőfi téren a szobrok túlélték a mögöttük álló szállodák pusztulását, s átvészelték az új hotelek építkezését. Felújítva ma is eredeti helyükön állnak, esténként méltó díszkivilágításban.

Az Eötvös- és a Petőfi-szobor után 1896-ban állították fel a Vigadó épülete előtti parkban az Ürgeöntő gyerekek kútját. Senyei Károly bronzból öntött, hangulatos zsánerszobra két ürgeöntéshez készülődő fiút ábrázolt. A nem túl nagyméretű, lendületes kompozí20