Buza Péter: Duna-hidak - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

Budapest a Duna városa. Már akkor is a város krónikáját írta a folyó, amikor konok türelemmel vájta ki medrét, partokat építve magának, ahol megtelepülhet az ember.

Városesztéták állítják, hogy a medernek éppen ez a szélessége a legideálisabb keret, amelyben Buda, Óbuda és Pest egy kompozícióként megjelenhet, a folyó ebben a léptékben tudja egyszerre elválasztani és egymáshoz kapcsolni a partokat. A panoráma ezért kivételes, ez a titka vonzó harmóniájának.

Nem véletlen természetesen, hogy a távoli Pannónia egyik legfontosabb határvárosa, Aquincum, éppen a mai Óbuda területén élte vagy négyszáz esztendőn át a maga életét, és tudatos választás előzte meg aztán a honfoglaló magyarok itteni megtelepedését is. A csekély mélység, a gázlók nagy száma, a folyó gyenge sodra itt volt a legalkalmasabb a tömlős, úsztatós átkelésre. Amikor pedig a tutajok, bárkányi csónakok is megjelentek a vízen, forradalmasítva az átkelés technikáját — ezek a tatárjárás utáni évek, a 13. század történetéhez tartozó események —, a város súlypontja természetföldrajzi okokból kerül délebbre: a révészek a

A város szívében sűrűsödnek a hidak

5