Buza Péter: Duna-hidak - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

Az északi vasúti összekötő híd [>

tették ki —, az első két, s csak a polgári forgalmat kiszolgáló, modern „hajóhíd” a Boráros tér—Műegyetem rakpart, illetve a Petőfi tér—Döbrentei tér közötti Duna-szakaszon települt. (Az utóbbit Petőfiről el is nevezték.) Közben — már 1945-ben — megkezdték egy félállandó jellegű híd megépítésének előkészítését, amelynek olyan helyet kellett keresni, ahol nem zavartak a roncsok. így esett a választás a Kossuth tér—Batthyány tér közötti Duna-szakaszra. A 14 méter széles, tömegközlekedési kapcsolat megteremtésére is alkalmas Kossuth hidat 1946 januárjától 1956 tavaszáig használta Budapest közönsége. Akkor lezárták, majd 1960-ban lebontották. Feljárójának helyét a rakparton ma emléktábla jelöli.

A Kossuth híd mellett a legelső időkben természetesen tovább szolgáltak még a pontonhidak is. 1946 tavaszán újraépült a Manci a szigetnél (szó volt már róla a Margit hídnál), a Petőfi és Döbrentei tér között a Böske

Vasúti összekötő híd a déli végeken

56