Buza Péter: Duna-hidak - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

A régi Erzsébet is uilágrekorder volt a maga idejében

Kivételes, és a maguk korában feltétel nélkül elismert szépségük, műszaki értékeik mellett hordozói mindig a nemzeti önkifejezésnek. Sajátos viszonyunkat e vas- és betonszerkezetekhez éppen ez határozza meg. S nem csak a beruházás nagysága, de ez is oka annak, hogy nincs olyan fővárosi Duna-híd, amelynek születését ne törvény készítette volna elő.

Az Erzsébet hídét — közvetve — már az 1885. évi XXI. törvénycikkely, amely kimondta, hogy a hidak vámjából befolyó, s bizonyos határösszeg fölötti jövedelmet új híd építésére kell fordítani. Aztán az 1893-ban kelt újabb törvény már két híd helyét jelöli ki, amelyek közül másodikként épült fel — 1898 és 1903 között — az Eskü téri.

Ferenc József — ha hinni lehet a históriai anekdotáknak — ennek a hídnak habitusát sokkal komolyabban befolyásolta, mint a róla elnevezettét, melynél csak egy ezüstszegecs erejéig vállalta a felelősséget. Úgy mesélik, hogy a király beleszeretett a mederpillér nélküli, a Dunán egy lendülettel átívelő változatba, s amikor pénzt kértek tőle is a megvalósításhoz, a legkegyelmesebben megkérdezte: — De ugye nem lesz pillére?

A támogatást remélő urak persze rábólintottak erre

40