Buza Péter: Duna-hidak - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)
zót, aki az átkelést megkockáztatná. Csak január ötödikén akad végre egy bátor hajós, aki kocsistul, lovastul átszállítja a budai oldalra, azon a napon, amikor a jégzajlás csillapodni látszik. Alig hogy kikötnek, újra megindulnak a dunai jégmalmok, koccannak, csikorognak, csattannak az éles tarajú táblák. Kísérteties szimfónia! Ezen a napon írja be naplójába Széchenyi: „egy évi jövedelmemet adnám, ha Buda és Fest között híd létesülne...” Másoknak ennél jóval előbb is eszébe jutott, hogy állandó hidat kellene építeni a szépen gyarapodó Pest és Buda között — de csak Széchenyinek sikerült a maga eszméjét megvalósítania. A 18. század nyolcvanas éveitől kezdve többen és többféle tervet nyújtottak be, de végül más-más okokból egyik sem valósult meg. 1832 a fordulat éve. Február 10-én, gróf Széchenyi István szívós erőfeszítései nyomán megalakul a Budapesti Hídegyesület. így, „Budapesti” jelzővel, bizonyítva, hogy már a híd eszméje is elegendő ahhoz, hogy a két várost egynek lássák a jövőt építő férfiak. Benne volt mindenki a bizottságban, aki segíthetett, s néhányan azok közül is, akik — ha kívül rekednek — sokat árthattak volna az ügynek... A Jelenkor a Nemzeti Kaszinóban megtartott ülés után így számol be a közönségnek az eseményről: „...a felállítandó és magát alkotandó társasági egyetemnek czélja az, hogy a nehézségeket összveleg nyomozza fel, s azokat minden oldalról fejtse ki, szempontit és véleményét pedig legnagyobb őszinteséggel a közönség elibe terjessze... ami után végre Budapest (!) közt vagy állandó híd emelkedik fel, vagy a közönség a lehető legnagyobb pontossággal értesítve leszen: miért nincs, s miért nem lehet Budapest közt álló híd?” A LÁNCHÍD REGÉNYE Heteken belül megkezdődött az érdemi munka. Intézkedtek a korábbi tervek és javaslatok, szakvélemények összegyűjtéséről, kijelölték a szakértői bizottságok tagjait, s már április 6-án döntöttek arról, hogy a „dunapart magasságai méretéséf ’ bevégezvén „összegeztessék az egész hydrotechnikai munka egy folyamrajzban... s 15