Ferkai András: Üzletportálok - A mi Budapestünk (Budapest, 1996)

utca 12.; V, Sas utca 6., V, Vámház körút 16.). Az üz­leti élet föllendülésével a kereskedőket már nem elé­gítette ki a szűk ajtónyílás és kirakatablak. A konkuren­cia miatt igyekeztek áruikból minél többet megmutat­ni, az utcán járók figyelmét minden úton-módon fel­kelteni. Először a spaletták kihajtott felületére akasz­tott, naiv bájjal festett cég- és reklámtáblák és a közvet­lenül a falra pingált feliratok, képek jelentek meg, majd a falpillérre épített lapos kirakatszekrények. A ke­reskedők fokozatosan minden szabad helyet elfoglal­tak az épületek földszintjén. A mai értelemben vett portál egy hatósági rendelet nyomán született, amely megengedte, hogy a kiraka­tok homloksíkja harminc centiméterrel az épület hom­lokzata elé léphessen. Így mód nyílott a korábban kü­lönálló nyílások és a falpillérekre helyezett kirakatszek­rények öszszefogására egyetlen architektonikus kom­pozícióba. Ez a homlokzatra rátett faépítmény - a por­tál - egybefoglalta az üzlet bejáratát, a kirakatokat, a cégtáblát, magába rejtette a napvédő ponyva és az üz­letet lezáró redőny vagy detektívrács szerkezetét. A cégtáblák anarchiájával szemben a portál maga­sabb fejlődési fokot jelentett: rendezte az egy üzlethez tartozó elemeket. Ezt az építményt a történeti építé­szetből vett formákkal öltöztették föl. Volt lábazata és párkánya, melynek képszéke adott helyet a cégtáblá­nak. Az alsó és felső sávot faragott fapillérekkel vagy féloszlopokkal kötötték össze, ezek keretezték a kira­katokat és a bejáratot. A faportál általában tisztes ipa­rosmunka volt: asztalosmesterek tervezték és kivitelez­ték. A múlt század utolsó negyedében azonban már építészek is terveztek portált, főként azokat, melyek a házzal együtt épültek. A MÚLT SZÁZAD VÉGE Századvégi fényképeken látható, hogy a Belváros utcá­in egymást érték a kisebb-nagyobb faportálok: szinte folyamatos falat alkottak a házak földszintjén. Az egyre 7

Next

/
Thumbnails
Contents