Ferkai András: Üzletportálok - A mi Budapestünk (Budapest, 1996)
utca 12.; V, Sas utca 6., V, Vámház körút 16.). Az üzleti élet föllendülésével a kereskedőket már nem elégítette ki a szűk ajtónyílás és kirakatablak. A konkurencia miatt igyekeztek áruikból minél többet megmutatni, az utcán járók figyelmét minden úton-módon felkelteni. Először a spaletták kihajtott felületére akasztott, naiv bájjal festett cég- és reklámtáblák és a közvetlenül a falra pingált feliratok, képek jelentek meg, majd a falpillérre épített lapos kirakatszekrények. A kereskedők fokozatosan minden szabad helyet elfoglaltak az épületek földszintjén. A mai értelemben vett portál egy hatósági rendelet nyomán született, amely megengedte, hogy a kirakatok homloksíkja harminc centiméterrel az épület homlokzata elé léphessen. Így mód nyílott a korábban különálló nyílások és a falpillérekre helyezett kirakatszekrények öszszefogására egyetlen architektonikus kompozícióba. Ez a homlokzatra rátett faépítmény - a portál - egybefoglalta az üzlet bejáratát, a kirakatokat, a cégtáblát, magába rejtette a napvédő ponyva és az üzletet lezáró redőny vagy detektívrács szerkezetét. A cégtáblák anarchiájával szemben a portál magasabb fejlődési fokot jelentett: rendezte az egy üzlethez tartozó elemeket. Ezt az építményt a történeti építészetből vett formákkal öltöztették föl. Volt lábazata és párkánya, melynek képszéke adott helyet a cégtáblának. Az alsó és felső sávot faragott fapillérekkel vagy féloszlopokkal kötötték össze, ezek keretezték a kirakatokat és a bejáratot. A faportál általában tisztes iparosmunka volt: asztalosmesterek tervezték és kivitelezték. A múlt század utolsó negyedében azonban már építészek is terveztek portált, főként azokat, melyek a házzal együtt épültek. A MÚLT SZÁZAD VÉGE Századvégi fényképeken látható, hogy a Belváros utcáin egymást érték a kisebb-nagyobb faportálok: szinte folyamatos falat alkottak a házak földszintjén. Az egyre 7
