Prakfalvi Endre: Szocreál. Budapest építészete 1945 és 1959 között - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

kapcsolatából fakadó feladataikat egy „jobb jövő” építése érdekében. E gondolat jegyében nem a helyre- állítás, hanem az újjáépítés vált az építészek jelszavává is, mindenekelőtt a lakásínség intézményes megoldása révén.

„Az újjáépítés lesz a fiatal magyar demokrácia tűz- próbája” - jelentette ki Rákosi Mátyás 1945-ben a Magyar Kommunista Párt úgynevezett pünkösdi konferenciáján. Jellemző, de talán érthető is, hogy az első tervezői munkák egyike a háború után nem praktikus és racionális feladatok megoldását célozta, hanem a Nemzeti Panteon grandiózus vízióit vonultatta fel. S mialatt a tervezők - „Magy-Budapest” városfejlesztési irányelveinek kidolgozása céljából - az újjáépítési ötletpályázaton vettek részt, vagy éppen a „Budapest- fürdőváros” koncepción dolgoztak, a politikai-hatalmi viszonyokat Rákosi értékelése szerint (1948) már az „egészséges balratolódás” jellemezte. Ez a folyamat számolta föl, szorította vissza a művészeti sokszínűséget, s vezetett el a modern építészet lejáratásához is.

...ha Lukács [György] kötelező kapcsolatot létesít a realista művészet és a haladó művészet között, s ily módon az esztétikai önkény politikai önkénnyel párosul ... sohasem alaptalan a gyanú, hogy üres hassal való himnuszéneklésre akarnak bírni.

(Vas István, 1946)

Az ország mozgásterét alapvetően már 1944-45-ben megszabták. A Vörös Hadsereg jelenléte stilárís értelemben is leverte a territórium határcövekeit; a felállított felszabadulási emlékművek sűrített módon mutatták be és vetítették előre a majdan normává kénysze- rített ideált. A Szabadság és Gellért téren már 1945- ben felavatták a szovjet hősi emlékműveket, Antal Károly alkotásait. „Egy nemzet kőbe vésett és bronzba öntött örök hálájának jelképét”, a Gellért-hegyi felszabadulási emlékművet - Kisfaludi Strobl Zsigmond művét - tizennyolc hónapi munka után 1947. április 4- én leplezték le (az építészeti rész szovjet közreműködéssel készült).

7