Prakfalvi Endre: Szocreál. Budapest építészete 1945 és 1959 között - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

ban Illyés Gyula 1950-ben született verse, az Egy mondat a zsarnokságról. Ebben olvashatjuk: „hol zsarnokság van, ott van /jelenvalóan / mindenekben... ” Minden darab téglában és oszlopfőben? Jogos-e ez a sugalmazott kérdésfelvetés? A költészet igazsága kiterjeszthető-e, és jelenvaló-e 1999-ben egy, a történelem süllyesztőjébe került korszak építészeti műveit szemlélve?

1997 karácsonya táján és 1998 első napjaiban lebontották, nyomtalanul eltakarították az Alkotás utca- Csörsz utca térségében a MOM irodaépületét (Kiss László, Csiszár László, 1954-55, a homlokzati domborművek Boda Gábor munkái voltak) a gyárépületekkel egyetemben. A bontásban lássunk-e, láthatunk-e valami önmagán túlmutató jelentést és jelentőséget?

Lezárult egy építészettörténeti korszak.