Prakfalvi Endre: Szocreál. Budapest építészete 1945 és 1959 között - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

tervezők számára a lakások alapterületének egyébként indokolt emelését.)

Fürdőszoba helyett a lakások egy típusában csak mosdófülkét találunk 85 x 85 x 65 centiméter méretű ülőkáddal. Munkájának ismertetésekor Zöldy Emil egy szót sem veszteget az esztétikumra, a stílusra, helyette benapozásról és a funkciók kielégítéséről szól, a szoc- reál formakészlet pedig lekopott a homlokzatokról. A városba bevezető reprezentatív főútvonal (szakasz), „féloldalas” mivoltában szemléltetheti az átmenetet a hatvanas évek építészeti világa felé.

A másik építkezési terület a Gubacsi hídfői kísérleti lakótelep. 1955 őszén - több áttervezési fázis után - az alakuló koncepció már „építészeti felfogásunk változását érzékelteti”. Miben áll a szemléletváltás? A riza- lit, a vertikális axis már nem mechanikusan kerül középre, a kiemelések már nem párosával szerepelnek a szimmetria kedvéért, és nem csak ortogonális ábrázolásban mutatnak toronyszerűséget. Az épületrészek kapcsolatai nem mechanikusak, az árkádok pótlék, összekötő szerepére sincs már szükség. A váltást a vezető tervező, Molnár Péter személyes érdemének tudta be a kortárs Cserba Dezső. Szerinte - írja 1956- ban - a döntő különbség az addigra szocreM szelídült gyakorlatban az, hogy már nem a homlokzat megterIskola a Gubacsi hídfőnél épült kísérleti lakótelepen

58