Prakfalvi Endre: Szocreál. Budapest építészete 1945 és 1959 között - A mi Budapestünk (Budapest, 1999)

Sámsondi Kiss Béla) - megvalósulásának az adott technológiai lehetőségek ugyanis egyáltalán nem kedveztek.

1948-ban megjelent Majornak Az új építészet elméleti kérdései című könyvecskéje, amely már a Szocialista realizmus az építészetben alcímet viselte. A bevezetőt a Moszkvából hazatért Perényi Imre jegyezte, aki tényként szögezte le: „Mai új művészetünk a szocialista realizmusnak nevezett művészeti-elméleti alapra épül.” A kanonizált definíciót még nem hozták a szerzők, de Major a főszöveg végén kifejtette, hogy az új építészet úgy lesz tartalmában és formájában is szocialista és realista, ha a dolgozó embert szolgálja, és ezt egyszerű, tiszta, világos és értelmes eszközökkel teszi, ám „nem hiányozhatik [az építészeti alkotásból] az országépítő dolgozók dicsőségét hirdető monumentalitás".

Tulajdonképpen ekkor vetették meg a formalizmus - a haladásellenesség - vitájának alapjait Ez a „vita” az utolsó lépcsőfokok egyike volt a szocreál hegemóniája megteremtésének menetében. Az építészettörténet folyamataiban a köztársaság kormánya is állást foglalt (Minisztertanácsi határozat az építőiparról, Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes sk., 1949. július 15.), amikor leszögezte, hogy az „állami tervezőintézetekben a gazdaságos tervezést nem tekintik központi kérdésnek. Alesztétikai szempontokra - ez modern körülírása - hivatkozva a dolgozók ízlésének megfelelő, de ugyanakkor gazdaságos megoldások helyett gyakran felesleges fényűzést fejtenek ki”. Az egyedi tervezésű, „kézműipari” jelleggel épülő, ezért a sztahanovista munkaverseny számára alkalmatlan módszerekkel megvalósított, ám többségében színvonalas és működő, lakható házak („burzsoá luxusépítészetnek” minősítik később) magas önköltsége ugyanis előrevetítette a tervszámok kudarcát.

Perényi Imre a fő okot a modern jelenlétére az évtized végén a szovjet példától való „tartózkodás” mellett abban látta, hogy a tervezés még 1948-ban is nagyrészt a magánszektor kezében volt. 1947-től kezdték szervezni az államosításokkal egyidejűleg a „terv20