Kiss Katalin: Ipari műemlékek - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)
és erre ragasztott bőrlemezzel van lefedve. A főtartók magasságuk egyik felével a tető fölé, másik felével az alsó térbe nyúlnak. A tartók mellett üveggel burkolt felülvilágító-sáv helyezkedik el a csarnok teljes szélességében, üvegén keresztül jól kivehető a tartók felső szerkezete is. Ez a megoldás páratlan hatású belső teret eredményezett: a fedélszék vasszerkezete látható maradt, a tartók rácsrudai mégsem nyúlnak a térbe, a tekintet előtt teljes egészében tárulhat fel a csarnok. Mellette, a műhelyépület közepén 27 méter magas, zömök arányú torony emelkedik, amely két, egyenként 46 köbméteres víztartályt rejt magában. Tekintettel a speciális építési körülményekre, a kor legjobb cégeit bízták meg a kivitelezéssel. Számtalan újítás, találmány született a különleges feladatok kapcsán. Külön dicséretet érdemeltek azok a városházi mérnök-tanácsosok, akik az építkezés szervezésében működtek közre. 1930 augusztusában, az országos Szent Imre-ünnep- ségek alkalmával a garázs ünnepi csarnokul szolgált. A megható ünnepségek alkalmával tizenötezer ember gyűlt össze az átadásra váró csarnokban. Budapest polgármestere az ünnepségek emlékezetére a „Szent Imre” nevet adta a garázsnak. 1930. november 15-én adta át a forgalomnak dr. Bérezel Jenő alpolgármester az autóbuszgarázst, mely azóta is megszakítás nélkül üzemel. Tartószerkezete a külső és belső környezeti hatások miatt az utóbbi években vészesen korrodálni kezdett. Néhány éve felröppent a hír, hogy az autóbuszokat kitelepítik, és a garázst vásárcsarnokká alakítják át. A megalapozatlan híresztelés miatt kialakult bizonytalan helyzetben is fontos lenne a különleges szerkezet alapvető karbantartási munkáit lelkiismeretesen elvégezni. Liva malom XV., Rákospalota (a Szilas-patak mentén, a Fóti útnál) A Szilas-patak partján nehezen megközelíthető, gondozatlan, elhagyatott épület áll. Érkezésünkre kíváncsi, álmos arcok bukkannak elő. Csövesek, hontalanok tanyáján járunk. Talán éppen az mentette meg az épületet a végső pusztulástól, hogy önkéntes lakói nem hagyták eltüzelni a biztonságot adó tetőt, nem engedték széthor58
