Kiss Katalin: Ipari műemlékek - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

Óbüdai Gázgyár. Látkép az építés idejéből

gázt. A lepárló térben visszamaradt az illó alkatrészektől megfosztott szén, a koksz.) A szénalapú gázgyártást 1984-ben szüntették be, amikor a városi gázt fokozatosan felváltotta a földgáz. Az építmények eredeti rendeltetése tulajdonképpen megszűnt, egy részüket lebontották, a megmaradtakat más célra használják. A terület északi részén a gyár belső főútjára szervezve találhatók a régi gyárépületek. A telep látványában központi szerepet játszik a három alacsonyabb és zömökebb, kúpos fedésű kátránytorony romantikusan kedves együttese.

A víztorony felső vasbeton köpenyét sima vakolatsá- vok és sötétebb színű falmezők tagolják, finom majolika vonalkázású díszítéssel. A torony vertikalitását világos és sötétebb téglaburkolatú sávok hangsúlyozzák. A kátránytornyok homlokzatát arányosan szélesebb falsíkok tagolják. A régi épületek közül említésre méltó még az óra és a nyomásszabályozó épülete, a régi műhelyépület, régi raktárépület, a gyárvezetőség irodaépülete, a munkásjóléti épület, rendőrlaktanya és mentőállomás, kazánház és a tartálytornyokkal szemben elhelyezkedő villamos központ, ahol kis gyári múzeumot rendeztek be.

A Gázgyáron keresztül közelíthető meg a vezető tisztviselők „külső” villatelepe. Az árnyas díszfák között az egyik holt Duna-ág partján kilenc nagyméretű villa áll. Részleteiben, anyaghasználatában a magyaros szecesz27