Bodor Ferenc: Pesti presszók - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

Alkotás

Enyhe bűntudattal lépdelünk fel a kreatív, vérpadszerű, ázott zöld szőnyeggel borított teraszra, hátratett kezünk izzadt. Aztán bent már melegség vár, csillogó pult, vicces lámpa. A fénypászmák rendeket vágnak a félhomályban. A sarokban irodalmi esszéket olvas egy értelmiségi kinézésű vendég. Őt aztán kellőképpen ellensúlyozzák a dákóikkal egymás szemét majd kiszúró fiúk a hátsó bugyorban. A vendégnek több rétegen kell magát átküzdenie, hogy valamit megtudjon a vén budai hársfákról. Simkó Adrienne zongorája süllyesztett budai hangulatokat ébreszt. Ilyenkor alig hallani a válsággal küszködő MOM gépeinek zúgását.

XII., ALKOTÁS ÜTCA 47.

46