Bodor Ferenc: Pesti presszók - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)
Mester Az örökké zöld-fehér Franzstadt közepén mindenki vizuálisan dúsított angol nyelvleckét hallgat, meredten a sztereószerűen felaggatott képernyőre bámulva. Éppen egy izompacsirtát darabolnak fel kis szeletekre, hogy aztán a vérbő szerecsen hősnő helytelenkedése emelje a vércukorszintet. Hátul alpesi gigantposzter, a fenyők mögött birkózó hidrológusok és környezetvédők. Más faburkolatokra műanyagot szegecseltek, s ez már felkerülhet a védendő részletek listájára. A barlangszerű, melegbarna atmoszférában békésen élvezik a tiszta kiejtés muzsikáját a szociális problémákkal küszködő hátrányos helyzetűek a néhány itt maradt bennszülöttel, akik még látták a Szabó—Dékány fedezetpárost. Sárgán világító neoncsésze fénye kíséri a szociológusok lábnyomait követő késő délutáni utunkat. IX., MESTER UTCA 45. Mester 41
