Bodor Ferenc: Pesti presszók - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

PÁLMA

A körúti portál felett a neonpálma még a trópusokra csábít, a kirakat feléből azonban már elkerültek a műanyag dobostorták, s butikáruk kelletik magukat. Az ajtónál a város legszigorúbb ruhatárosnője rakosgatja tükrös szekrényébe az elkobzott kabátokat. A pulton fánkok, pattogó zománcú torták, halványrózsaszín italféleségek. Bent járási vadászkastély díszterme, mindenki várja a delegációt. Érzékeny fülünk felé a visszhangosí- tás mélyéből halk pesti slágerek rezegnek elő hangszerkísérettel. Még van narancsszínű selyemlámpaemyő, falikar és csillárok. Aztán a neoreneszánsz textiltapétából váratlanul cső nő ki, s mereven, feketén tűnik el a falban, szigorú őserdei kígyó. A megnyerő mosolyú kiszolgálóhölgy két telefoncsevely között szivacsával végigcsúszik a műmárvány asztalkákon. Körben a bordó pamlagon meredt szemű szerelmespárok egymás somlói galuskáját fixírozzák.

VII., ERZSÉBET KÖRÚT 36.

Pálma

34