Bodor Ferenc: Pesti presszók - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

Rozmaring

Valamikor volt a Sztálin-Magyar Ifjúság-Népköztársaság útján két presszó egymással szemben: a Brazil és a Rozmaring. Mint Stan és Fan, Hacsek és Sajó, Hepe és Hupa, az FTC és az MTK. Ezekben gyűléseztek a focirajongók, lévén a közelben a kádereknek megnyugvást adó Labdarúgó Szövetség. Amikor Puskás Öcsi bal lábáról csavart ívben szállt be a laszti az ávós csapat bal felső pipájába, a bőrkabátos, vastagtalpú, rocsós bennfentesek murmulásztak és dühödten ciccegtek. A néphatalom idején a válogatott meccsekre a munkahelyeken osztották szét a jegyeket a jól dolgozók között. A felesleges belépőkre meg itt volt a jegybörze a presz- szóban, s ráadásul totótippeket is lehetett kapni.

Ma már nincs jegybörze, a foci keveseket hoz tűzbe. A Brazil minden tiltakozás ellenére francia sörbárrá változott, pedig milyen jól lehetne benne lambadázni. A Rozmaring még ott virít, immár játékoscsábítók nélkül, egyedül neonfeliratát őrizve a klasszikus időkből.

VI., ANDRÁSSY ÚT 46.

Rozmaring, immár focisták nélkül

28