Bodor Ferenc: Pesti presszók - A mi Budapestünk (Budapest, 1992)

Sziget

Ez is másé volt régen. Még nem adták vissza. Egykori tulajdonosai — mondják — nem messze mérik kávéjukat és a jegyzőné kedvencét. A Sziget falait a körúti nép demokratikus áradata nyaldossa, nyelvével benyúl a tömeg, és fagylaltot követel. A belső tér mint egy elhagyott, ámde köztulajdonba vett kastély. Nemrég költözött ki a téesz-könyvelés és a dalárda. Csillárszerűséget, kandallófélét hagyott az uraság, a belső szobában intimitásra, meghittségre biztatnak az arányok. A tükörből idős nénik tekintenek vissza a harmincas évekbe, neobarokk jelzőik között üde leánykák rohangálnak az epersütikkel és a mecsekivel. A pult előtt rendőrök isznak nagyszódát, nyakukban ciripel a Belváros bűnözése. Most éjjel is kiúszhatunk a Szigetre.

V., SZENT ISTVÁN KÖRÚT 7.

21