Korniss Péter - Erdős Virág: Udvarok - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)
Aznap este elröpült a kémény, és mint a konfetti, hullott az égből a korom. még látom magam, karom perecbe fonva, zöldbuklé lánykakabátom merengve hátradől a csonkaléces udvari pádon, valahol egy ingaóra ide-oda jár, csend van, csak a sztaniol zizeg, egy mikulás a másodikról leveti magát, és bekopog a kapun a kilincs, s míg meggykompótot kanalaz a gangon a halál, és az inga az órában egy ütemet kihagy, hirtelen egy kétkerekű griffmadár csonkapadostul a magasba ragad, robban a meggymag, még hallom, ahogy a keramitra csapódik, még látom, ahogy leguggol a kőre a ház, de mire behunyom a szememet - Túlfut a gép, leszalad a szalag, s bár a vége végül mindig lemarad, még százszor akár visszajátszható, hogy aznap hogy repült a kémény, és az égből, mint a konfetti, hogy hullott a korom, míg karom perecbe fonva ültem lenn a csonkaléces udvari pádon, még járt az óra, a csendben csak a sztaniol zizegett, és griffmadarak repkedtek fenn, az udvarunk felett Karácsony este volt. Üvegtálból kompótot evett a halál. még látom magam, ahogy a tetők felett hosszú, zöld hajam a szélben, mint a lametta szála száll 34
