Korniss Péter - Erdős Virág: Udvarok - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

Egyszer majd betévedsz ide és körbenézel. És sietsz tovább, hogy le ne késd. Sietsz tovább, és elmondod nekem, vagy ha nem, hát valaki másnak, vagy épp csak úgy, este, elalvás előtt: láttam ezt a házat. Láttam kívül és belül. Emeletek, udvar, borostyán, ablakok. És akár egy reneszánsz palota, gondolod, loggiák, ívek, oszlopok. Ám eszedbe cikkan egy konyharuhaminta, meg egy üresen lengő kombiné. Milyen kár, gondolod majd, és biggyeszted a szádat, hogy emberek laknak itt, csupa lúgozott ruhában, nem csak a lépcsőházi mennyezetről potyogó gipszangyalok.

De mintha itt se lettél volna, olyan így.

Mert például mit sem tudsz majd arról, hogy öt óra felé kicsi öregúr ül az ablak elé, és ahogy kávéját lassacskán szürcsöli, egy csepp elidőzik az álla hegyén.

16