Korniss Péter - Erdős Virág: Udvarok - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

előbb a cinóber és a jajvörös, aztán mint a pára, foltonként a madonnakék, míg végül magát szánta rá, és mint a permet szállt alá az ó-arany, és Mihály tenyeréből elröppent a gömb, és megnyílott Pál hatalmas homloka, s mire köddé lett az Istenanya finoman metszett orrvonala, kiléptek sorban a falból a képek, az illanó fénynek még nekikoccant fejével egy légy, de a következő már keresztülrepült - És most csupa keret a kép. élők élik most, mint sejteni lehet, egymásra nyíló csendéletüket, s mert kell is, hogy létének kerete legyen, odébb billen egy lomszekrény, hogy középen legyen, és kint lóg, ami még kiakasztható, s oly makulátlanul tiszta, szép, hogy mutogatható, és bármilyen profán, kiégett körte lóg a fán, és citrom zöldell az olaj helyén a házmesterfülkében ül a Pantokrátor, csendesen lehajtja a fejét

14