Kocsis Irma: Rövidlépés. (Kocsmatúra) - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

nőhöz bújik. Egy fejjel alacsonyabb a derekát riszáló szőkénél. Már hat-hét pár lejt, az egyik nagymamit is felkéri Ramses. Aranyláncok csillannak. Egy pincér a vécésnénivel beszélget a vízeséses poszter alatt, farzsebében a briftasnin madarak repülnek.

XIV. Nagy Lajos király útja 217.

Árnyas Sörkert

Sarki kocsma. A zöld, kerti asztalok lábánál a porban snúroznak. Bent magányos férfi próbál snóblipartnere- ket toborozni. - Jöjjön, Marika, hadd nyerjek magától, nem kell a pénze, csak pár darab pénzérmét adjon. DE NE EGYET, mert akkor mindig tudja, mennyi van nálam. Látjátok, csak egy öreg egyforintost adott. Na, jöjjön, Marika, játsszon velem, nem akarok rosszat, csak nyerni egy üveg sört. Na, hogy elfutott Marika.

Marika már kint jár a snúrozóknál, kőbányaiznak, mindenki kőbányaizik. Marika hetvenéves, a kontyán turbán, nyugállományú kofa. Békésnek tűnik az Árnyas.

XIV. Telepes utca 90.

Barna Vendéglő (Weiner, Sarokház)

Sokféleképpen hívták már. Régimódi kertvendéglő. Budapest legjobb zúzapörköltje, házi csalamádé, a teraszon a bádogasztalokon viaszosvászon abrosz, öreg fák. Régen a söntésből nyílt egy ajtó a tulajdonos lakásába. Az özvegy még ott lakik. Hátramegyek az udvarba, megkeresem. Az ura nem bírta elviselni, hogy egyik napról a másikra elvették tőle a vendéglőt. - Nem is államosították, csak bejöttek, elvették. Befalazták az átjáró ajtót. Az uram másnap felakasztotta magát.

A fia is meghalt. A Barna név már az új főnökről ragadt a kocsmára. A vendéglőt - én Weinemek nevezem - a Bosnyák térről lehet megközelíteni. A busz elkanyarodik a régi Zsolnay-gyár mellett, a falon még megvan egy-két kerámiabetű. Az Öv utcában kell leszállni. (Viszonylag közel van a Femina Söröző.)

XIV. Öu utca 172.

47