Kocsis Irma: Rövidlépés. (Kocsmatúra) - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)

zönséggel, elöl etetők, pult, olcsó sör. A pult fölött természetesen humor. Inkább falusi kocsma ez, mint pesti. VI. Lehel utca 1/A.

Lehel Vendéglő

Tulajdonképpen ez az aládúcolt ház földszintjén többnyire üresen kongó „vendéglő" is kocsma. Sokszor beülök, egy-két vendég, a pincérnő is egy asztalnál beszélget, kifejezéstelen arcú első emeleti lakók bámulják meredten a televíziót. Egyetlen magas, tágas, barna terem. Nagyon bánatos hely. Még a Rámpánál is jobban szeretem.

XIII. Lehel utca 17/D.

Vasúti Kocsi Söröző

A Városliget hátsó részében, a Közlekedési Múzeum épületei mellett parkol egy személyvagon. Elé, a tájba helyezve egy-két kisasztal. Csapolt sör van, sokszor teljesen egyedül üldögélek, amíg a csaposlány szerelmes telefonbeszélgetéseit folytatja halkan a vagon másik végében. Nyugalmas, békés hely. Össze szoktam kötni a sörözést egy kis ligeti sétával. Van errefelé egy park, kifejezetten vakoknak. Állandóan le van lakatolva. Még sosem láttam benne senkit.

XIV. Városligeti körút 11.

Pólyák Borozó (Olympia Büfé Borozó)

Pár éve még az volt a fő jellegzetessége, hogy nem voltak asztalok, csak úgynevezett etetők, ezek viszont kétszintesek voltak. Az alsó emeleten a lócán ülők tartották fröccsüket, a másodikon az álldogálók. Pólyák Imre birkózóbajnok régi, dohányfüsttől bámult fényképei voltak a falon, s kint az ajtó melletti üvegtáblán tizenöt centis, festett kis birkózó állt. Azóta ez már mind nincs, de vannak asztalok.

VII. Dob utca 69.

24