Kocsis Irma: Rövidlépés. (Kocsmatúra) - A mi Budapestünk (Budapest, 1993)
játékautomaták, de egyáltalán nem zavarnak, valami fal elválasztja őket a kocsmától. Csak halk bugásuk - buborékolásuk - szűrődik be. Valaki bútorgyárban dolgozhat, mert még a plafont is furnérozott bútorlapok borítják. Kifejezetten kellemes pince. Ha jól emlékszem, a házban volt a Munkásőrség Országos Parancsnoksága. V. Nagy Korona utca 20. Kálmán utcai Csengődi Borozó Sokszor jártam arra, mert szemben van egy kis antikvárium, ami régen a Széchényi Könyvtár fölöspéldányait árulta. Itt van Pest egyik legnagyobb bagolygyűjteménye. Fabagoly, rézbagoly, porcelánbagoly, műanyag bagoly, üvegbagoly. A Csengődiben a rendszerváltás óta kettévált a terep, láthatatlan határvonal húzódik. Feszült a légkör. Görbe ujjal mutatnak az egyik sarokba, az ott fejüket összedugó nagykabátosok felé: - Az ott a kádárbanda, az ávós gyilkosok, büdös komcsik - a tetovált kéz leereszkedik. - Megjártam én a Kádár börtöneit! Fel kéne azokat mind akasztani - és megint feléjük mutat. Onnét, a sarokasztaltól egy-két lapos pillantás érkezik. Mindent hallanak. A Csengődi nem pincekocsma. Nem is nagyon jó kocsma. De nagyon jellegzetes. V. Kálmán utca 15. ViLLLÁNYSIKLÓSI BOROZÓ Földszinti kocsma a tűzoltósággal szemben, örök félhomályban. A táj egyetlen igazi kocsmája, ezért érdemel külön említést. Nem csehó, de határozottan különbözik mondjuk a Galéria Drinktől vagy más környékbeli helyektől. V. Gerlóczy utca 13. Ibolya Bisztró Nagyon népszerű, már kora reggel megtelik törzsvendégekkel. Egyetemisták, munkába járók. Hatalmas üveglapjaival egy hűvös, szürke átjáróház egyik udvarára néz. Az udvar örök félhomályában világít az Ibolya Pepsi-reklámja. Ettől a szürke fénytől a terem hátsó 12
