Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)
csolták össze, s lehetővé tették az átszállást is. A hosszas vitát, hogy a budai társaság kocsijai járjanak-e át Pestre vagy a pestié Budára, végül csak fúzióval sikerült lezárni. A vagyonosabb Pesti Közúti Vaspálya Társaság felvásárolta a budait. A cég új neve Budapesti Közúti Vaspálya Társaság lett. Az 1873. évi gazdasági válság okozott ugyan visszaesést, de a lóvasút utasforgalma 1890-ben elérte az évi 18 millió utast. Első osztályon húsz, harmadikon tíz krajcár - körülbelül három tojás ára - volt a jegy a Kálvin tér és Újpest között az első időkben, de egy 1870-ben hozott határozat szerint ebből 20-25 százalék engedményt kellett adni a kültelki gyárak munkásainak. A teljes pályahossz 1889-ben 45,8 kilométer volt, s ezt később nem is bővítették. 1892-ben 18 millió utastól 1,7 millió forint bevétele származott a vaspálya társaságnak. A tizenkilencedik század nyolcvanas éveiben merült föl Budapesten a gép vontatta közúti vasút gondolata. Balázs Mór (később a villamosvasúti vállalat vezérigazgatója), mint 1886-ban kiadott tervezetének címéből is kiderül - Budapest gőzmozdonyú közúti vaspálya- (gőz- tramway-) hálózata - eleinte gőzmozdony vontatta szerelvényekre gondolt. A Fővárossal folytatott tárgyalások során felmerült egy Duna-parti villamos megépítése is, de végül az érezhető idegenkedés miatt először egy kísérleti vonal létesítését határozták el. A vonalat a német Siemens und Halske cég építette, ők szállították a kocsikat, sőt a vezetőt is. Az első budapesti villamos a Nyugati indóház és a Király utca között járt. A kísérlet 1887. november 28-án indult. Keskenyvágányú és alsó „áramellátású” volt az első budapesti villamos - a hatóságok nem engedélyezték a „csúf’ felső vezetéket. A mai metróhoz hasonlóan egy harmadik sínbe vezették a 300 voltos egyenáramú táp- feszültség egyik pólusát, s ezt a sínt az egyik futó sín alatt helyezték el. Az áramszedő hajó az itt kialakított csatornában haladt. A következő vonalaknál a vágányépítés már a vasút által is használt 1435 milliméteres nyomtávval történt, de vegyesen használtak felső- és alsóvezetékes megoldást. A robbanásszerűen növekvő nagyvárosban biztos sikert ígérő tömegközlekedési mód vonzotta a befektetőket, vállalkozókat. A kísérlet sikere láttán az 1885-ben még gőzvontatásra tervezett Podmaniczky 8
