Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

4. Tabán-Vigadó tér

5. Lánchíd budai hídfő-Eskü (Március 15.) tér

6. Rudas fürdő-Eskü tér

7. Sáros (Gellért) fürdő-Fővám tér.

1871-ben a Dunagőzhajózási Társaság mellett engedélyt kapott a Türr István és társai által létrehozott Budapesti Csavargőzös Átkelési és Hajózási Rt., amely a lapátkerekes gőzhajóknál kisebb, mindössze százszázötven fő befogadóképességű csavargőzösökkel tartotta fenn a forgalmat. 1899-ben a DGT statisztikája 663 ezer utasról tud, de a legnagyobb forgalmuk a millennium évében volt, 1,8 millió utassal. Ennél jóval erősebb volt a Budapesti Csavargőzös Átkelési és Hajózási Rt., amely 1899-ben 2,5 millió utast szállított. Az átkelés ára első osztályon sokáig 14, másodikon 10 fillér volt, de 1903-ban a Csavargőzös Átkelési és Hajózási Rt. az előző évi veszteségek miatt árleszállításra szánta el magát. A mintegy 40 százalékos csökkentés az utasforgalom 41 százalékos növekedését eredményezte. 1905-ben tovább fejlesztették a tarifarendszert, és bevezették az átszállást a villamosra. A legolcsóbb átszálló ára 16 krajcár volt.

1910-ben már tíz rendszeres átkelőjárat közlekedett. 1914-ben 8,3 millió utas kelt át hajón a Dunán. 1916- ban lejárt a DGT, majd 1917-ben a Csavargőzös Rt. szerződése, amelyet nem újítottak meg. 1917-ben a Magyar Folyami és Tengerhajózási Rt. szerezte meg a jogot az átkelő- és a helyi járatok üzemeltetésére. A

VONAUÁRAT A DüNÁN

42