Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

Lőríncen, Kispesten, Budán, Angyalföldön zötyög velem, csak visz, csak visz a villamos, keresztül a fél életen. Arcok cserélődnek, falak - iskola, műhely, hivatal - de az út változatlan az örök-egyforma kocsival. f.J Előbb az 56-oson, aztán a 63-ason, aztán honnan-tudnám-hová, a mit-tudom-én-hányason. A kocsik örök egyformasága persze csak a versben igaz. Lényegében négy alaptípusnak, stílusnak számta­lan variánsa járta s részben járja a budapesti síneket, mint az a képeken is látszik. A legrégebbi a nyitott peronos kocsi, a következő stílus a középső peronos motor- és pótkocsi, amely 1928-tól közlekedett. A meg­jelenésében ma is korszerűnek számító, stukának becé­zett 3600-as típus a háború alatt készült, ennek már a vezető nyitotta-csukta az ajtaját, távirányítással. Ugyan­ebbe a stílusba sorolható az egészen 1961-ig gyártott UV motorkocsi, ebből még ma is sok szolgál. Először villamosból, majd autóbuszból és HÉV-kocsiból is konst­A LEGHOSSZABB IDEJE FORGALOMBAN LÉVŐ CJV TÍPÜSÚ VILLAMOSSZERELVÉNY 14

Next

/
Thumbnails
Contents