Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

Lőríncen, Kispesten, Budán,

Angyalföldön zötyög velem, csak visz, csak visz a villamos, keresztül a fél életen.

Arcok cserélődnek, falak - iskola, műhely, hivatal - de az út változatlan az örök-egyforma kocsival.

f.J

Előbb az 56-oson, aztán a 63-ason, aztán honnan-tudnám-hová, a mit-tudom-én-hányason.

A kocsik örök egyformasága persze csak a versben igaz. Lényegében négy alaptípusnak, stílusnak számtalan variánsa járta s részben járja a budapesti síneket, mint az a képeken is látszik. A legrégebbi a nyitott peronos kocsi, a következő stílus a középső peronos motor- és pótkocsi, amely 1928-tól közlekedett. A megjelenésében ma is korszerűnek számító, stukának becézett 3600-as típus a háború alatt készült, ennek már a vezető nyitotta-csukta az ajtaját, távirányítással. Ugyanebbe a stílusba sorolható az egészen 1961-ig gyártott UV motorkocsi, ebből még ma is sok szolgál. Először villamosból, majd autóbuszból és HÉV-kocsiból is konstA LEGHOSSZABB IDEJE FORGALOMBAN LÉVŐ CJV TÍPÜSÚ VILLAMOSSZERELVÉNY

14