Várnagy Zoltán: Közlekedés - A mi Budapestünk (Budapest, 1994)

tulajdonosoktól, és a leromlott állapotú közlekedést rendbe hozza. E célból jött létre 1923. január elsején a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársa­ság, a BSZKRT (beszkárt). A teljes városi tulajdonba vételt tíz év alatt sikerült teljesíteni. A fővárosi közgyűlés­ben hosszú vita folyt a BSZKRT megalakítása körül, a többség - érzékelhetően az igazgatósági állások remé­nyében is - szorgalmazta a villamosközlekedés községi tulajdonba vételét. Volt értelme a budapesti vasúttársaságok átvételé­nek, hiszen azok korábban nyereségesek voltak, és fennállásuk alatt hatalmas vagyont halmoztak fel. A köz- ségesítéskor a BSZKRT által átvett vagyon - a közúti vasutak - értékét 170,5 millió aranykoronában határoz­ták meg, de a visszamaradó, nem az alaptevékenység­hez kapcsolódó vagyon, amit nem váltott meg a Fővá­ros, még ennél is nagyobb volt. A vállalkozás nyeresé­gességét mutatja, hogy az osztalékok a területhasználati szerződések fennállása alatt tíz és húsz százalék között mozogtak. A BEW idején, 1918 és 1922 között igen sok volt a forgalmi zavar. Gondot okozott a szénhiány, nem min­dig tudták fűteni az áramfejlesztőket. A BSZKRT nem­csak rendbe hozta a leromlott vágányhálózatot és kocsi­parkot, de fejlesztésre is volt ereje. Bár a világgazdasági válság visszavetette az utasforgalmat, a jegyárak maga­san tartása, és a mesterséges zsúfoltság (egy-egy nap­szakban mindig csak annyit kocsi indítottak, hogy lehe­EgY HELYREÁLLÍTOTT VILLAMOS ÜNNEPI DÍSZBEN 12

Next

/
Thumbnails
Contents