Prohászka László: Lovaszobrok - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)
elnök, majd 1871-től a dualista Monarchia külügyminisztere. A mintázásnál Zalának (aki egyébként rendkívül erősen vonzódott a romantikus beállításokhoz) sikerült elkerülnie két - amúgy igen kézenfekvő - bombasztikus pózt. Andrássy szolgálaton kívüli huszárezredes volt, s külügyminiszterként, a kor szokásainak megfelelően, gyakran viselt egyenruhát. A művész azonban inkább díszmagyarban mintázta meg a politikust. A híresen jó lovas Andrássyt természetes lett volna ágaskodó, tüzes paripán ábrázolni. Zala György azonban kikerülte ezt a banális lehetőséget is, lassan léptető lovat mintázott. Igaza volt. Andrássy alakja huszáregyenruhában, ágaskodó lovon ülve, menthetetlenül konvencionálissá vált volna. Az Országgyűlés egyébként is az elhunyt miniszterelnök és külügyminiszter emlékét akarta megörökíteni, nem pedig a katonáét. A politikus nemes telivér lovon ült (a lovat az Andrássy család Rigó nevű paripájáról mintázta a művész), baljával keményen fogta a kantárt. Toliforgós süvegét a kezében tartotta, így Zala portrészerű hűséggel örökíthette meg a miniszterelnök arcvonásait és jellegzetes hajviseletét. A kompozíció megfontolt nyugalmat árasztott, a ló farkának megmintázása és a gazdagon díszített lótakaró lelógó szélének finom lebegtetése mégis dinamikát lehelt a műbe. Az oravicai márványból faragott eklektikus stílusú talapzat Foerk Ernő munkája volt. Érdekesség, hogy a neves építész a barokkos domborművek fölé frízszerű- en szecessziós ihletésű díszítőelemeket tervezett. Meglepő módon, stíluszavar helyett nagyon finom elegancia és harmónia jellemezte a talapzatot, amelyet egyébként kétszáztízezer koronás költségével Budapest legdrágább posztamenseként tartottak számon. Az emlékmű nevezetessége volt még a két hatalmas dombormű, melyeket Gách István közreműködésével mintázott Zala. Ezek Andrássy politikusi pályafutásának egy-egy nevezetes eseményét örökítették meg. A jobb oldali I. Ferenc József királlyá koronázását ábrázolta a budavári Nagyboldogasszony-templomban. A kompozíció középpontjában az uralkodó térdel, fejére 23
