Prohászka László: Lovaszobrok - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)

vács Margit Múzeumba vezet. Rengetegen felkeresték már ezt az egyedi hangulatú gyűjteményt, arról azonban csak kevesen tudnak, hogy a művésznőnek Budapest közterein is láthatók kerámiakompozíciói (a Belvárosban a Főpolgármesteri Hivatal épületének Városház utcai emléktáblája, a Vármegye utca 15. számú ház falán lévő relief vagy a Régiposta utca 13. számú ház kapubejárata fölött 1937-ben felállított domborműve, amelyen egyébként két postakocsit húzó ló is látható). A budai Vár Bécsi kapuja közelében 1977-ben építettek az Anjou-bástya falába egy másfél méter magas és nem egészen egy méter széles fülkében elhelyezett, égetett mázas kerámiából készített domborművet, mely Budavár ostromának és a száznegyvenöt évi török uralom alóli 1686-os felszabadításának állít emléket.

Az alkotás a mesék világát idézi. Az előtérben oszmán és keresztény lovas katonák vívják harcukat, a háttérben a várfalakon szintén csata zajlik. A mű Kovács Margit egészen egyéni stílusában készített, kedves zsánerkompozíció, különösebb drámai hangvétel és történelmi hűség nélkül. A lovak és a lovasok kerámiaábrázolása így is érdekes - ebben a műfajban egészen egyedi alkotásnak számít. A dombormű felirata:

Neve

Buda vára

1686. évi ostromának emlékét őrzi.

1977-ben avattak azonban bronzból öntött lovas szobrot is a fővárosban. A XIV. kerületi Mezsider parkban Tar István Lovas című munkája a lakótelepi környezet egyhangúságát enyhíti. Az alacsony talapzatra állított, nem egészen két méter magas alkotás szándékoltan merev, statikus beállítású. Lóábrázolásról a szó klasszikus értelmében nem is beszélhetünk, hiszen élő ló így soha nem áll. Igaz, ugyanilyen elnagyolt, leegyszerűsített formát kapott a lovas is, aki két kezét könyökből mereven széttárva, karjaival ellensúlyozza a kompozíció horizontális zártságát.

Budapest egyik nevezetes sportlétesítménye a X. kerületben az Albertirsai út és a Kerepesi út közötti hatal54