Prohászka László: Lovaszobrok - A mi Budapestünk (Budapest, 1997)

gyelni azt a remek, alig feltűnő statikai megoldást, hogy a hatalmas szobor a ló két hátsó lába mellett lényegében a paripa dúsan hullámzó farkára támaszkodik.

A kompozíció némileg emlékeztet a francia Etienne Maurice Falconet Szentpéterváron 1782-ben felavatott Nagy Péter-szobrára. A cár ugratja lovát, Rákóczi viszont férfias eleganciával csak táncoltatja a paripát. A Rákóczi-szobrot egyszerre jellemzi a barokkos lendület és a kifinomult harmónia. Az alkotás körbejárható: bármilyen szögből nézve művészi élményt nyújt. Ezt a hatást fokozza, hogy a ló feje jobbra néz, a lovas viszont balra tekint, s testük mozdulatának iránya ellentétes. A megrendelői kívánságra neobarokk stílusban fogant, impozáns méretű emlékmű (a talapzat 4,7 méter, a szobor hat méter magas) harmonikusan simul a Kossuth Lajos tér reprezentatív, eklektikus épületeihez.

A szobor egységes külső megjelenéséhez hozzájárul a kiemelkedő tehetségű építész, Györgyi Dénes munkája, a vörös svéd gránittal burkolt, sima vonalú, ám mégis erőteljes barokk stílusjegyeket hordozó talapzat. A posztamens homlokzati részén II. Rákóczi Ferenc hercegi koronás családi címere látható. Alatta mindössze egy szó áll: Rákóczi. A jobb oldalon az alábbi latin nyelvű szöveg olvasható:

RECRVDESCVm DIVTINA INCLYTAE GENTIS HVNGARIAE VULNERA.

Az idézet II. Rákóczi Ferenc 1704. január 1-én - 1703. június 7-i antedatálással - megjelent híres Manifestu- mának kezdő mondata. Magyar fordítása: „Megújulnak a dicsőséges magyar nemzetnek régi sebei.” (A keresztény világ népeihez címzett kiáltványt a fejedelem belső titkára, Ráday Pál fogalmazta.)

A talapzat túloldalára a Rákóczi-szabadságharc híres jelmondatát vésték:

CVMDEO PRO PATRIA ET LIBERTATE

41