Gál Éva: Margitsziget - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)
rült, s Nagy Lajos király egy 1355-ben kiadott oklevelében az épület már mint romos vár (dirutum castrum) szerepel. Ami ezek után még megmaradhatott belőle - a XIX. században emlegetett, száz méter hosszú, erős parti fal valamikor ehhez tartozhatott -, legkésőbb az Árpád híd építésekor megsemmisült. Mindamellett 1957-ben végzett ásatásai során Feuerné Tóth Rózsa régész az érseki vár feltételezett területén csaknem négy méter mélységben erősen megviselt alapfalakat, három és fél méter mélységben pedig középkori padlószintet talált XII—XIII. századi kerámiatöredékekkel. Nagyjából az egykori Boldogasszony-templom romterületével szemközt, a sétaúttól jobbra, a sziget közepe táján magasodik a fák fölé az 1911-ben épült víztorony. Zielinski Szilárd műegyetemi tanár építette az akkori legkorszerűbb, úgynevezett monolitikus vasbeton építési eljárással. Az ötvenhét méter magas építményt könnyeddé teszik visszafogottan szecessziós motívumai és változatos tagolása. A margitszigeti víztorony nem ok nélkül tartozik védett ipari műemlékeink közé. A vízellátásban ma már nincs szerepe, de nemrég még kilátó- toronyként és kiállítóhelyiségként használták. 1938-ban a víztorony mellett rekordidő - tizenkilenc hét - alatt felépült a Margitszigeti Szabadtéri Színpad. A tervező, Kaffka Péter 3500 férőhelyes, erős lejtésű nézőteret, ötven méter széles és százötven méter mély színpadot épített, s a víztornyot is belefoglalta a konstrukcióba: a torony köré fedett sétafolyosó épült, a tetejére, negyven méter magasra mozivetítő és fényszórók kerültek. A területet nagyvonalúan parkosították: 4500 bokrot, húszezer tő virágot, 8000 négyzetméter gyeptéglát helyeztek el, a színpad körül pedig meghagyták az évszázados fákat. A színházi előadásokon a szigeti parkot is felhasználták díszlet gyanánt. A színpad megnyitásának évében többek közt színre került a Szentiuánéji álom, a Csongor és Tünde és a Szent Margit legendája című darab. Később az Operaház szabadtéri színpadaként működött to54