Gál Éva: Margitsziget - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

Az APÁCATEMPLOM ROMJAI

Az 1950-es években új'ra megindult és az utóbbi években ismét folytatódó régészeti munka a kiterjedt középkori épületegyüttes újabb és újabb részleteit hozta napvilágra, újabb és újabb kérdéseket oldott meg, s bár valószínűleg még sok minden rejtőzik a föld alatt, ma már tiszta képünk van arról, milyen jelentős egyházi épületcsoport uralta egykor a Nyulak szigetét.

A már feltárt romok közül megtekinthetők a szokatlanul hosszú, egyhajós templom főhajójának, szentélyének, nyugati tornyának fal- és pillérmaradványai, padozata, egyes leomlott építészeti tagozatai, a délről csatlakozó kolostor kerengőjének és sok helyiségének alapfalai, az emeletre vezető lépcső kezdete és a kerti kút kávájának maradványai. A templomtól nyugatra 1938-ban megtalált falmaradványok alapján rekonstruálták azt a különálló kis kápolnát, amely valószínűleg Margit királyleány sírkápolnája volt (az eredeti, templomon belüli sírt feltehetően a későbbi építkezések során helyezték át).

Az utóbbi idők legszenzációsabb régészeti lelete a IV. Béla számára épített vagy átépített, régóta keresett királyi palota, amelyet a Budapesti Történeti Múzeum régésze, Melis Katalin tárt fel és azo52