Gál Éva: Margitsziget - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

Kissé továbbhaladva dél felé két régebben felállított szobrot láthatunk: „a tölgyek alatt” Arany János márvány mellszobrát, innen kissé délnyugat felé fordulva pedig egy másik kiváló XIX. századi költő, Tompa Mihály 1939-ben felállított szobrát.

Még mielőtt a művészsétány valamennyi szobrát szemügyre vehetnénk, a Nagyszállótól alig száz lépésnyire, az út bal oldalán megpillantjuk a XII. századi premontrei Szent Mihály-templom 1931- ben rekonstruált épületét, s ezzel elérkezünk a Margitsziget legismertebb és legkiterjedtebb régészeti területére. Az 1920-as években Lux Kálmán ásta ki, és azonosította a premontreiek prépostsági templomának maradványait. A román stílusban újra felépített kápolnában ma is rendszeresen tartanak istentiszteleteket.

Továbbhaladva ne felejtsük el megnézni a romterülettől kissé északra, az út közelében álló hatalmas platánfát, amely a szigetnek talán legszebb és legöregebb fája, önmagában is valóságos erdő.

Szobrok a parkban

49