Gál Éva: Margitsziget - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

Mindebből mára szinte semmi sem maradt meg. Ma a sziget bejáratával szemközt, a virágkörönd közepén a városegyesítés évfordulójára 1972-ben felállított centenáriumi emlékmű áll, mögötte pedig az 1962-ben épített szökőkút látható, amelyet - amikor működik - színes fényekkel is megvilágítanak.

A fából készült, fedett sétányt és a kávéházat az 1920-as években bontották le; a Casino épülete megvan ugyan, de mai állapotában nem válik a sziget díszére. Az összbenyomást azonban javítják a szigeti park mintegy előőrseiként itt már látható növények: a hídról levezető utat jobb felől szegélyező ostorfák, feketefenyők, a köröndtől a Casino felé eső parkrészletet díszítő szomorúfűz, bokrétafák (vadgesztenyefák), japánakác, évszázados lepényfa, platánok.

Sétánkat a baloldalt induló, azaz a sziget nyugati partja felőli autóút mentén kezdjük. Valamikor ennek nyomvonalán haladt az 1868-ban megindított lóvasút. A lóvasút nyitott kocsiját húzó magányos lovacska 1928-ban poroszkált végig utoljára az alsószigeti villától a felső hajókikötőig vezető úton; ekkor váltotta fel a romantikus közlekedési eszközt a modern kor autóbusza.

A mai autóúttól nyugatra fekvő terület csaknem teljes egészében feltöltés eredménye. A nyugati part feltöltése - mint láttuk - a XIX. század végén a kis sziget odacsatolásával kezdődött, majd a XX. század első évtizedeiben folytatódott, s 1928-ra fejeződött be. A feltöltések révén (beleértve az északi csúcsnak az Árpád híd építésével kapcsolatos meghosszabbítását is 1939-40-ben) több mint hetven holddal nőtt a sziget területe, s egyúttal megoldódott az árvízvédelem kérdése, miután a keleti parton is kiépítették a partvédő kőfalakat.

A XX. század folyamán a legtöbb új létesítmény (leginkább sportlétesítmények) a szigetnek ezen az újonnan nyert, nyugati partsávján épült. Ha sétánk elején balra nézünk, játszóteret, kiterjedt sportpályákat, tribünt, öltözőépületeket látunk. A bejárat fölött elhelyezett tábla szerint ezek a Margitszigeti

32