Gál Éva: Margitsziget - A mi Budapestünk (Budapest, 2000)

szolgálták. Az is elképzelhető, hogy az árvizek ellen kellő védelmet nyújtottak az emeletes kőépületek. A margitszigeti építkezések legkézenfekvőbb oka az lehet, hogy a tatárjárás után IV. Béla által országszerte kiépített, illetve megerősített védelmi erődrendszerbe a stratégiai fekvésű Margitszigetet is belefoglalták. Nagyjából az apácakolostorral egy időben ugyanis más erős építmények is megjelentek a szigeten: a már említett várak a déli és az északi csúcson, középtájon pedig a ferencesek kolostora. A közvetlenül a domonkos rendi apácák templomának északi szentélyfala mellett álló, körülbelül ugyanekkor kibővített és továbbépített királyi palota bizonyára szintén megerősített épület volt. IV. Béla az apácakolostor alapító oklevelében azt írta, hogy saját vára (castrum) mellett építtette fel az apácakolostort, ahol leányát is elhelyezte. Talán-talán még az apai szeretet is közrejátszott a hely kiválasztásában - bár abban a korban az uralkodók döntéseit az érzelmek ritkán befolyásolták.

Török uralom alatt

A korabeli források szerint a szerzetesek és a sziget más lakói legkésőbb Buda török kézre jutásakor elmenekültek, a terület tehát a XVI. század közepére elnéptelenedett. A török hódoltság másfél évszázada alatt az épületek pusztulásnak indultak, de nem tűntek el teljesen a föld színéről. A törökök ugyanis a megszállt területeken általában nem rombolták le szándékosan az épületeket, romlásukat inkább csak a karbantartás hiányával idézték elő. A sziget török kori használatáról csak ellenőrizhetetlen híradások jutottak el hozzánk. Ezek szerint a törökök a budai basa lovait legeltették, és „rossz leányokat” tartottak itt.

A háborúk - mindenekelőtt a Buda visszafoglalásáért 1542-ben, 1598-ban, 1602-1603-ban, 1684- ben folytatott hadműveletek - a szigeten is nagy pusztítást okoztak. A XVI-XVII. század fordulójáról,

17