Szatmári Gizella: Budavári séták - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

ellátását. A labirintust az idők folyamán birtokukba vették a budai polgárok, kibővítették, aláfalazták, pincévé alakították. Néhány középkori oszlop, boltívmaradványok idézik a XIV-XV. századot, s a barlang egykori rendszeres használatára utalnak. A török korból is fennmaradtak boltívek, ásott kutak. Egyes források feljegyzik, hogy az 1686-os ostrom - Buda töröktől való visszavétele - után a romokat és a rengeteg holttestet a lakosság a barlangpincékbe hordta le, mert nem tudták elszállítani. A geológiai feltárást 1931-ben kezdték meg.

A második világháborúban a barlangrendszert légoltalmi pincékké alakították át. Bennük működött a sziklakórház.

A barlangrendszer egyes szakaszai - helyreállítás után - látogathatók (lejárat az Úri utca 9. számú háznál).

A Dísz tér sarkán álló Korona cukrászdával szemben, kis járdasziget közepén Kisfaludi Strobl Zsig- mond Kardját néző huszárja áll. A szobor kismintája 1926-ban készült, és a Herendi Porcelángyár sokszorosításában csakhamar rendkívül népszerűvé vált. Az életnagyságú bronzszobrot néhány évvel később, 1932-ben, magánkezdeményezésre állították fel egy Zürichben élő magyar gyáros, Serényi Rudolf anyagi támogatásával. 1988-ban a nemzetközi huszártalálkozó résztvevői a szobor lábánál emléktáblát helyeztek el, az első reguláris huszárezred megalakulásának 300. évfordulója alkalmából.

Innen már a Krisztinaváros felé visz a Palota út.

A budai Várnegyed megismerésére tett sétáinkat a volt Fehérvári kapura emlékeztető boltív alatt áthaladva fejezzük be. Északi oldalán tábla emlékezik meg Budavár visszafoglalásáról, a honvédsereg 1849. május 21-i győzelméről. Az 1849- ben megsérült kaput rövidesen újjáépítették, de 1892-ben, 1. Ferenc József koronázásának 25. évfordulójára készülve - az ünnepségek zavartalan menete érdekében lebontották.

65