Szatmári Gizella: Budavári séták - A mi Budapestünk (Budapest, 2001)

ba jutottak mint kordokumentumok. A csontokat tartalmazó szarkofágok az idők folyamán azonban nyomtalanul eltűntek.

A Szent György tér déli végén már a volt királyi palota épületegyüttese magasodik.

Legelöl állt az 1687-1736 között épült egykori katonai fegyvertár, a XIX. század végén lebontott Zeughaus. A hagyomány szerint a helyén - vagy a közelében - egy körülkerített eper- (vagy bodza-) fa volt, amelyhez Ramocsaházy huszárkapitány története fűződik. Őt ugyanis Buda visszafoglalásakor a törökök felakasztották erre a fára, de a fiatal fa meghajlott, a magas termetű kapitány lábujja érintette a földet, s így a felmentő seregek segítségével életben maradt. Az I. Lipót császár által várkapitánnyá kinevezett vitéz sokáig ápolta-gon- dozta a nevezetes fát. Állítólag ennek a törzséből készült a „vastuskó”, melybe vándorlegények vertek egy-egy szöget, talán emlékül vagy üzenetül, s mely annak idején a Várhegy lejtője alatt kanyargó Iskola utca 22. számú ház sarkán állt.

A királyi palota történetéről tudnunk kell, hogy Buda a XIV. században emelkedett uralkodói rezidencia rangjára, ekkorra múlta felül Esztergom, Székesfehévár politikai-társadalmi súlyát. Károly Róbert még szívesebben időzött Visegrádon, mint Budán. Fia, az 1343-82 között uralkodott Nagy Lajos kezdte meg a tatárjárás kori erődítmény bővítését, királyi palotává alakítását. Ebből a korszakból maradt meg az István-torony (a Budapesti Történeti Múzeum területén), valamint a Várhegy északi végén (a Hadtörténeti Múzeum udvarán, illetve épülete mögött) feltárt és konzervált Anjou-bástya. Luxemburgi Zsigmond is megerősítette a várfalakat, egy részük a Szent György tér déli végén ma is látható. „Friss” palotája nagyjából a mai Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum (korábban Munkásmozgalmi Múzeum) és a Magyar Nemzeti Galéria északi szárnya helyén állhatott. A palota belsejében a Csonkatorony a király halála miatt befejezetlen maradt. A török

46