Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

szak átlagából. 1922-ben a Szinyei Társaság kiállításán a már felakasztott képeit szedette le az államtitkár, ugyanakkor egyes nyitott szemű és jó érzékű kritikusok felfedezték, elismerő bírálataik lassanként vevőket és gyűjtőket is hoztak.

1927-ben elnyeri a társaság tájképdíját. Eddigre már megrendezte első gyűjteményes kiállítását a Belvedere kiállítóhelyiségében, az V., Váci utca 11/b félemeletén.

Az 1930-as évek elején már elismert festő, a Képzőművészek Új Társaságának (KÚT) kiállításain mutatja be az új képeit, Artinger Imre kismonográfiát ír róla, 1933-ban - ekkor ötvenesztendős - a Tamás Galéria rendezi meg gyűjteményes kiállítását.

Balatoni képei Keszthelyen, majd Badacsonyban születnek. Első világháborús katonai szolgálata alatt (1915-16) megbetegedve a badacsonyi kisegítő kórházban megismerkedik Pauler Juliskával, aki otthagyja érte magas rangú katonatiszt férjét, s a család és „a jó társaság" legnagyobb megbotránkozását kiváltva 1918-ban a „részeges piktor” felesége lesz. Egry ugyan alig érdemelte meg ezt a jelzőt, „számos együttlétünk alkalmával még spiccesnek sem láttam, míg a társaság ivott, ő legfeljebb kóstolgatta a bort” - emlékezik Keresztury Dezső. Jó embere Kereszturyn kívül Bernáth Aurél, Borsos Miklós, ilosvai Varga István, meg a gyűjtő Fruchter Lajos, Cseh-Szombathy László, aztán Illyés Gyula, meg a „balatoni költő”, Takács Gyula. Értő kritikusa Kállai Ernő, Rabi- novszky Máriusz, Genthon István, akiknek elismerő, méltató szavai rendszeresen napvilágot látnak; az anyagi biztonság mégis hiányzik, a háborús évek közepette különösen súlyos nélkülözések jutnak a festő osztályrészéül.

„Mindennap benézek a dolgozószobámba, melyet már hetek óta nem fűt- hetek, és nem dolgozhatom benne” — panaszolja. Művészete lényegét saját maga fogalmazza meg a legtalálóbban; „Megtanultam a természet azon nyelvét, melyet csak a csodálói, fanatikusai értenek. ... hogy magamhoz jussak. Felszabadítottam a zárt, száraz határokat képeimen. Rájöttem, hogy az atmoszférafénynek uralkodó szerepe van annyira, hogy mindent átalakít, átformál, és a tárgyak benne mozgás által eltolódnak, új formát kapnak..."

Halála után lassan érkezik az elismerés: 1954-ben utcát neveznek el róla a XI. kerületben, portréját a 3—11. számú házon elhelyezett emléktáblára 1962-ben mintázza meg Borsos Miklós. 1966-ban nagy sikert arat tihanyi kiállítása, 1973-ban egykori badacsonyi lakóházában múzeum nyílik.

79