Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

„Erdély mindenese

Kos Károly kaphatta ezt a megtisztelő címet - az építészmérnök, az író, a grafikus, az irodalom- és művészetszervező, a lapszerkesztő, a politikus és ki tudja még mi minden. Valamennyi vállalt és választott funkció betöltésekor egy gondolat vezette, az, amit az Iparművészeti Főiskola igazgatójának, Gróh Istvánnak írt, amikor 1918-ban visszautasította a felajánlott tanszéket:

....hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz rám, mint Budapesten".

Eszerint is jár el, törökországi állami ösztöndíjának letelte után - miután a látottakról már megírta Sztambul című várostörténeti és építészeti tanulmányát, hazament a kalotaszegi Sztánára, a Varjúvárba.

A Budapesten eltöltött műegyetemi évek során szerzett ismereteket eredményesen, sikerrel kamatoztatta. Nemcsak Attila síremlékéhez, majd - Pogány Móric irodájában dolgozva mint „rajzolólegény" — főúri kastély ebédlőjéhez készített tervet, hanem megbízást kapott a fővárostól az új állatkert pavilonjainak megtervezésére. Zrumeczky Dezsővel közösen végezte el ezt a munkát - éppúgy, mint korábban az óbudai református parókia vagy a zebegényi

■ .4 Wekerle-telep tervezője

KOS KHROCÍ :j883 -1977: épfcész - eMLéKezeréfte ;.s2öt,euésé>TeK-sz.T[ZHtoiK eí^reK:DC7é8eN-!g83.xH.i6.

r”<i

76