Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

vissza Thoroczkai Wigand Ede építész, szintén a baráti kör tagja. Körösfői Kriesch, tudva, hogy Gallen síléceket is tervez (sőt farag), mindjárt kilenc párat kér Finnországból, hogy a divatba jött sportnak egész családjával hódolhasson. A festőművésznek idehaza igen nagy sikere volt. Vonzó a romantikus ro­konságkép, újszerűek monumentális igényű, dekoratív, különös vonalveze­tésű, szecessziós ízű olajképei, grafikái. Ő készíti az első plakátokat Finnor­szágban, s a nagyhírű finn ipari formatervezés atyját is tisztelhetjük benne. Ruovesiben épített műtermének használati és berendezési tárgyai - szőnyeg, függöny, üveg, bútor — saját tervei alapján készültek. „Hosszú ideig törte őket a svéd és orosz járom — írja nekrológjában, 1931- ben, Thoroczkai Wigand -, de az ősnemzeti pogányoltár jelképeit megőrizték századokon, a két állam elnemzetietlenítő törekvései ellenére is. Annak ... élő szent parazsát lobbantotta eleven lángra Gallen művészete." 1908-ban rövid ideig a budai Duna-parti Fiume Szállóban lakott (I., Lánc­híd utca 12.). Néhány évvel halála után Budapest főváros emléktáblával jelölte meg az épületet, amely azonban a második világháborús események során megsemmisült. A finn—magyar barátság jegyében, bár nem egészen ezen a helyen, hanem kissé távolabb, a 13. számú ház előtti kis zöld területen 1978-tól kőhasábokon domborműves portré - Madarassy Walter szobrászművész mun­kája - és kétnyelvű tábla hirdeti finn „festőrokonunk" emlékét. Hagyomány és vasbeton Árkay Aladár emlékét nem a szokványos mészkőtábla őrzi valamelyik általa tervezett épület falán (utcát még nem neveztek el róla), hanem a városma­jori kistemplom (XII., Csaba utca 5.) mellett egy karcsú oszlop, mely valaha — emlékkútként - vízmedence szélén állt. A kút ma már nem működik, a me­dencét szorgos kezek tarka virágokkal ültették tele. Az építőművész az oszlo­pon körbefutó felirat szerint 1932 februárjában hunyt el. A hálás városmajori hívek kezdeményezték az emlék felállítását, hiszen az Árkayaknak köszön­hették templomaikat (Árkay Aladár ezenkívül az egyházközség alelnöke is volt) - a fák közt megbújó, várszerü, erdélyies hangulatú, erődítményre em­lékeztető tornácos kisebbet (1923) és a sima, dísztelen tömbökből konstruált. 73

Next

/
Thumbnails
Contents