Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

mányokat Apponyi Albert felkérésére írta (a szabadelvű pártból kilépve Apponyi mérsékeltebb ellenzékéhez csatlakozott). A Nagy magyarok élete monográfiasorozat, a felnőtt olvasók számára. Mindezek mellett újságot is szerkeszt, 1884 és 93 között az Onzág-Világot, majd a Nemzeti l&kolát, a tanítók lapját, 1910-ig. Háza Kisbaconban eddigre már felépült, a nyarakat odahaza tölti. 1894 és 96 között lát napvilágot talán legismertebb, máig töretlen népszerűségnek örvendő műve, az ötkötetes Magyar meie éi mondavilág. Ő maga legfontosabb művének az 1920-ban megjelent Edéi anyaföldem! című önéletrajzi visszaemlékezést tartja. Legalább ennyire jelentős a Cimbora gyermekújság megindítása, már Kisbaconban, ahol a háborús események és Trianon után végleg letelepedett. Az újság és annak levelezési rovata az anyanyelvi oktatás hiánya idején a történelmi és kulturális hagyományok ápolása, fenntartása és továbbadása szolgálatában áll. Olvasói közt van többek között a gimnazista Dsida Jenő és Ignácz Rózsa is. Nagy önfeláldozással, anyagi és szellemi erőt nem kímélve szervezte az erdélyi irodalmi életet, de a kellő megértés és támogatás hiányzott. „Hős volt, igaz és bátor, ennek a földnek egyetlen szemünk előtti vértanúja, testvére a régieknek, akiket úgy szeretett, Apáczainak, Mikes Kelemennek, a keveseknek, az örökké élőknek" — búcsúztatta felfedezőjét és írói pályafutásának egyengetőjét 1929-ben Tamási Áron.

Portrédomborműves emléktábláját - Kirchmayer Károly munkáját - halálának félévszázados évfordulója alkalmából helyezték el egykori lakóházán, az V., Reáltanoda és a Kecskeméti utca sarkán.

A hazai geológia úttörője

Böckh János emléke, az önálló térplasztika igényével megmintázott, fülkében elhelyezett, háromnegyedes alak (térdkép) „beszorult" a Magyar Állami Földtani Intézet (XIV., Stefánia út 14.) téglakerítésének saroktengelyébe.

A járókelő persze feltételezheti, hogy a magyar ruhás, méltóságteljes férfiú kapcsolatban áll a háta mögött magasodó impozáns épülettel - Lechner Ödön színes kerámiadíszű, szép, szecessziós-magyaros alkotásával —, de nem tudja, hogy az ábrázolt, Böckh János, 1858-ban a Selmecbányái bányászati és erdészeti akadémia növendéke volt, s az ottani, Landsmannschaft elnevezésű diáktársaságon belül (mely a német, olasz és magyar hallgatókat egyesítette)

60