Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

■ 1847-ben kapott új nevet ez a vitték ii. Sancthoh A: Istenhegyi üt, 1840-ei évek

nyelvemlékeket, e munkája során fedezi fel azt a premontrei eredetű (1508) magyar nyelvű liturgikus kéziratot, amelyet róla neveznek el Döbrentei-kó- dexnek. Szerkeszti a Közha&znu C&méretek Tárát, sőt a gyermek- és ifjúsági irodalom terén is jelentősek alkotásai. Műfordításaiban olykor megnyilvánul a nyelvújításról vallott sajátos felfogása, így lesz például Moliére Harpagon- jából Fukarházy. „Az idegen elegyék-terminusok" helyett magyar szavakat keres és teremt, Kazinczyt latinos, franciás, németes kifejezései miatt elmarasztalja, „külföldieskedőnek" tartja. „Új kellemű magyar fordulásokat" akar meghonosítani - így kerül sor az említett budai „dűlőkeresztelőre" is. A „polgár" legyen „városiéi", a „polgártárs” „atyafi", a „miniszter" pedig „országiár". A „Frühstücköt” Döbrentei nevezi először „reggelinek". Fontosnak találja a dunántúli, erdélyi tájszavak meghonosítását. Ő emeli át az irodalmi nyelvbe például a kóricál, kujtorog kifejezéseket. Felemeli szavát az üzletek német feliratai ellen (1). Széchenyi olyannyira megbízik Döbrentei helyes magyarságában, hogy - másokkal együtt - őt is felkéri a Hitel szövegének „modernizálására".

A Kerepesi temetőben nyugszik. Sírkövének felirata szerint „az úttörő és maghintő legjobb magyarok egyike" volt.

44