Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

képe, Antonio Canova hatása alatt, ám Thorvaldsen műtermében. Lakása az egyházi ügyek rendezésével megbízott ideiglenes osztrák követ, Alois Wenzel Kaunitz és felesége jóvoltából a Palazzo Veneziában volt. ízlését, szakértelmét kibontakoztatták a római évek: jelentős reneszánsz kisplasztikái gyűjteményt szerzett, mely ma a Szépművészeti Múzeumot gazdagítja. Közöttük van Leonardo híres Kii lovai a is!

A Szép meitenégek kezdete elnevezéssel is illetett klasszikus-romantikus Pá&ztorlánykát a közönség a budai királyi vár egy alsó termében megtekinthette. Ezt számos, már idehaza mintázott portré követi: Kazinczyé, Fáy Andrásé, Brunszvik Józsefé, Kölcsey Ferencé, Rudnay Sándoré és másoké. Hűséges ábrázolásra törekvő, nagyvonalúan mintázott, valóban jeles alkotások. Gipszmintájukat a művész egyik leszármazottja jóvoltából a szülőváros, Rimaszombat a Gömöri Múzeumban őrzi.

1840-ben társaság alakul „a honi szobrászat ügyében", s ez megbízza Feren- czyt, hogy a felállítani szándékozott Mátyás király-emlékműhöz tervet készítsen: a nemzeti király reprezentatív köztéri emlékműve mintegy a vágyott önálló nemzeti lét szimbóluma lenne. Ez a feladat azonban meghaladja erejét, s bár az 1840. novemberi pesti vásáron bemutatott szoborminta fogadtatása kedvező, a hatalmas pénzösszeg — mintegy százezer forint — az országos gyűjtés ellenére sem jön össze. 1843-ban Budán felállított öntőműhelyében megpróbálkozik a szobormű részét képező hatalmas domborművek kiöntésével, de ekkorra az emlékműállítás gondolata is elhal a „közrészvétlenség" miatt. A Mátyás-emlékművel kapcsolatos áldatlan, sőt sokszor igen goromba hangú vita, mellőzés elkedvetleníti, 1846-ban budai házát eladja, számos munkáját megsemmisíti, és véglegesen visszavonul Rimaszombatba.

Ha akkora egyéniség szobrásznak, mint amilyen konstruktív gondolkozású hazafi a művészete szabta határok között - talán másképp alakul a magyar- országi szobrászat fejlődése. Thorvaldsen, egykori mestere, tartóztatta volna Rómában, ő mégis — küldetést érezve — hazatért, s végül a dicsőséges és reményteljes kezdetek után mindenből és mindenkiből kiábrándulva halt meg 1856-ban.

28